Izgalom A Tanyán
—No most! no most! ehol van!—orditozták a béresek egyszerre; és a következő pillanatban a gummi-rugalmasságú, kígyótestű kis bestia kipattant az utolsó rőzseágak alól és acélos két-három szökéssel odaát termett az új rőzserakás alatt, amelyet vagy egy óra óta hánytak egymásra az izzadó béresek.
Mindenki elképedve kiabált. Azután a megdöbbenés csendje következett s csak a daklik őrjöngtek azon a ponton, ahol a nyest eltűnt.
Mári néni éppen akkor tipegett elő megint a konyhából:—Megvan?!—kérdezte reménykedve.
—Meg ám,—mondta Gebe fanyarul,—ehol van ni, a rőzse alatt, hányja szét, ha akarja.
A tanyai kolomppal kongatni kezdte a bakter a déli tizenkét órát. A béresek összenéztek.—Gyerünk tán ebédelni—indítványozta valamelyik.