Egy kis „fenstrálás”
Lassan eresztette le az ostort.—De azért forrott a vére és alig tudott nyugodtan beszélni.
—Úgy,—úgy!—tisztes a szándék, no lám… Most mindjárt éjfél lesz; lám!—De ha már így van, akkor csak tessen beljebb kerülni; akkor mindjárt elintézzük;—megkérdezzük Tercsit;—ha minden úgy igaz, ahogy maga mondja, akkor majd meglássuk.
A fiatalember nem mert ellenkezni. Lehet, hogy nem is akart.—Az az őzszemü fruska megérhette neki ezt az ijedtséget; talán komolyan is olyasmit gondolt, hogy így van rendjén; hisz’ szerelmes, hát akkor kinek mi köze ahhoz másnak, ha bomlik; csak az ő baja az. Mindenekelőtt pedig most legalább kisül, hogy Tercsike hogy érez. A többit azután vigye el az ördög, ha neki úgy tetszik.