Miklós vitéz
Avval itt is lement a híd alá s a mutató ujjával felfeszítette annak egyik arany deszkáját. Ekkor a tulsó oldalon levő erdőből nemcsak iszonyú zúgás, hanem szörnyű láng is tört elő, mert a huszonnégy fejű sárkány érkezett arról felől aranyszőrű paripán. Ez a paripa is nagyot botlott a hídon.
– Hopp, édes lovam! – rivalt mérgesen a sárkány. – Huszonnégy esztendeje jársz ezen a hídon s még soha meg nem botlottál. Mi baj lehet? Bizonyosan az a kötnivaló Miklós vitéz izgágáskodik az utamban. De most jaj neki! Meg kell halnia, ha száz lelke volna is!
– E biz én vagyok! – szólt Miklós bátran lépve ki a híd alól. – Mit akarsz velem?