Miklós vitéz
Miklós nem várt kétszeri hívást. Összecsaptak. Soká tartott a viadal; keményen ütötték egymást. De Miklós egyszer oly szerencsésen talált hozzávágni a sárkányhoz, hogy mind a tizenkét fejét leszelte, mintha csak mákfejek lettek volna.
– Ez sem háborgatja többet a jámbor halandókat! – szólt Miklós elégedetten. Erre megfogta az ezüstszőrű paripát, odavezette a testvéreihez. Egyet eresztett a nyeregtartóján, hát egyszeribe feltűnt a fényes holdvilág a sötét ország királyának a palotája fölött. Volt is ott öröm, hétszerte nagyobb, mint mikor a hajnalcsillagot meglátták.
Erre Miklós megint így szólt: – No édes testvéreim, eleget kipihentük már magunkat. A lovakat is jól megetettétek. Gyerünk tovább!