Miklós vitéz
Miklós annak a hídnak is kimozdította az egyik deszkáját a középujjával, aztán várakozott. Hát most még nagyobb zúgás támadt a túlsó oldali erdő felől. A tizenkét fejű sárkány robogott onnan elő ezüstszőrű paripáján. A kimozdított deszkában ez a paripa is nagyot botlott a hídon.
– Hopp, édes lovam! – kiált a sárkány. – Mi bajod esett? Mi oka annak, hogy szokásod ellen megbotlottál? Bizonyosan az a csavargó Miklós vitéz leselkedik ránk!
– Eltaláltad – szólt Miklós vitéz a híd alól kilépve. – De honnan tudod a nevemet, hiszen most látsz először?
– Ismerlek, vagy nem ismerlek, mindegy! – harsogta a sárkány. – Minek vesztegessük az időt szóvitával? Húzz kardot! Állj ki velem életre-halálra!