Mese a tizenkét fiúról, akik tizenkét nővért akartak feleségül venni
Erre valamennyi tengeri állat víz alá merült, és kis idő múlva már jött is a halak királya, szájában a tojással.
A fiú kezébe vette a tojást, gyorsan visszament vele a boszorkányhoz, s megmutatta neki e szavakkal:
– Látod-e, itt a kezemben az életed! Nyomban kioltom, ha késlekedés nélkül életre nem támasztod a fivéreimet!
A boszorkány erre egész testében remegni kezdett, kezébe vett egy zöld színű pálcát, azzal odament a tizenegy kőhöz, amelyek a kunyhó előtt hevertek, rájuk csapott vele, és lám, ott állt a tizenkét fivér, akik úgy érezték, mintha nagyon mély álomból ébrednének fel.
– Nézzétek, testvéreim, ez a boszorkány varázsolt el benneteket, de most vége az életének! – Ezt mondta, a fiú összetörte a tojást, elfújta a lángot, és a boszorkány abban a percben, amikor a láng kialudt, holtan rogyott a földre.