Mese a tizenkét fiúról, akik tizenkét nővért akartak feleségül venni

Olvasási idő: 4 Perc

Egy embernek tizenkét fia volt, s amikor ezek felnőttek, apjuk így szólt hozzájuk:

– Ne nősüljetek meg előbb, csak akkor, hogyha egy fedél alatt tizenkét nővért találtok!

A fiúk erre elszomorodva felelték:

– Hol találunk mi egy házban tizenkét lánytestvért?

Elsőnek a legidősebb fiú indult világgá, hogy keressen egy tizenkét lányos házat, és soká-soká nem tért vissza. Aztán útnak eredt a második; ez sem jött haza. És ugyanígy a harmadik, a negyedik… tizenegyedik, és egyikük sem tért meg.

Végül aztán a legkisebbik is felkerekedett, hogy megkeresse fivéreit meg a tizenkét nővért. Útja sűrű erdőn vezetett keresztül. Akkor odalépett hozzá egy öregember, és megkérdezte:

– Hová igyekszel, fiam?

– Meg akarom keresni fivéreimet és találni egy olyan házat, amelyikben tizenkét lánytestvér él, mert őket kellene feleségül vennünk!

– Ha egy esztendeig szolgálsz nálam, segítek neked! – mondta az apóka.

– Egy év nem olyan hosszú idő – gondolta a fiú, és beleegyezett. Hűségesen és becsülettel szolgálta gazdáját, és egy év alatt jó vadász lett belőle.

Mikor az esztendő letelt, az öregember egy puskát ajándékozott neki ezekkel a szavakkal:

– Ezzel a fegyverrel mindent eltalálsz, amit célba veszel. Indulj csak tovább az erdőben. Elérsz majd egy kunyhóhoz, abban lakik egy boszorkány, aki kővé változtatta tizenegy fivéredet. Ha ők is beálltak volna hozzám szolgálni, nem történt volna ez velük, ők azonban gőgösek voltak, és nem akartak szolgálni. Ha mármost odaérsz, a puskát mindig a kezedben tartsad, akkor a boszorkány semmit sem árthat neked!

Továbbmenve, a fiúnak nagy kedve kerekedett, hogy kipróbálja fegyverét, és nemsokára meg is látott egy oroszlánt.

– No, te éppen kapóra jössz nekem – gondolta magában. Fogta a puskáját és megcélozta. Az oroszlán azonban odakiáltott neki:

– Ne lőj agyon, s én meghálálom neked! Én vagyok a négylábú állatok királya. Fogd ezt a szőrszálat, és ha bajban leszel, csak csavarintsd meg, és én összes állataimmal nyomban segítségedre sietek!

A fiú leeresztette puskáját, eltette a szőrszálat, és továbbment. Egyszer csak meglátott egy feje fölött köröző sast a magasban. Egy pillanat alatt vállához emelte a puskát, és lőni akart, a sas azonban azt kiáltotta feléje:

– Kérlek, ne lőj agyon, s én meghálálom neked! Én vagyok a madarak királya. Fogd ezt a tollat, és ha bajba jutsz, csak sodorintsd meg, és én nyomban segítségedre sietek madárseregeimmel!

A fiú leeresztette fegyverét, átvette a tollat, és továbbment. Egyszer csak egy vízhez ért, és meglátott benne egy hatalmas nagy halat.

– Állj – mondta magában. – Ezt végre lelőhetem!

Amint azonban meg akarta rántani a ravaszt, a hal odakiáltott neki:

– Kérlek, ne lőj le, és én meghálálom neked! Én vagyok a vizek királya. Fogd ezt a pikkelyt, és ha bajba jutsz, perdítsd meg, és én nyomban segítségedre sietek egész népemmel!

A fiú erre leengedte puskáját, eltette a pikkelyt, és továbbment. Nemsokára odaért a kunyhóhoz, ahol a boszorkány lakott. Bátran belépett, és így szólt:

– Átkozott boszorkány! Most tüstént teremtsd ide nekem a tizenegy bátyámat, különben agyonlőlek!