Mese a királyleányról, aki palotájából mindent látott, ami az országban történt
Most hát másodszor is el kellett rejtőznie a fiúnak, sejtelme sem volt azonban arról, hová is bújhatna. Ekkor elment a tóhoz, a halat hívta, és így szólt hozzá:
– Lám, én meghagytam az életedet, mondd meg hát most nekem, hová bújhatnék el, ahol a királyleány észre nem vesz?
A hal sokáig gondolkodott, s végül azt mondta:
– Megvan! A legjobb rejtekhelyed az én gyomromban lesz – s abban a pillanatban el is nyelte a fiút, és leereszkedett vele a tenger mélyére.
A királyleány most is hiába nézett ki a toronyszoba tizenegy ablakán egymás után. Mikor még a tizenegyedikből sem látta meg a fiút, kis időre megállt, és bizony nem valami jól érezte magát. Végül a tizenkettedik ablakhoz ment, és onnan aztán meglátta. Azon nyomban kifogatta a tóból a halat, és megölette, a fiúnak pedig elő kellett jönnie.