Mese a három nővérről
– Én vagyok a te fiad, két dió a kosárba – fejezte be a számolást és levette a fejéről a sapkát. Olyan fényesség lett, mint nappal: világít a homlokán a nap, a tarkóján a hold, az arcán a csillagok. A király átölelte a fiát és azonnal elment vele együtt az erdőbe, hogy elhozza az igazi feleségét, és megparancsolta, hogy vasboronán vigyék ki a gonosz boszorkányt és a gonosz nővéreket és szórják szét őket a földeken.
Másodszor is lakodalmat ültek. Én is ott voltam, bort és mézet ittam, a szakállamon végigcsurgott, a számba nem jutott. És amikor táncolni mentem, mindenki cipőjét összetapostam.