A sikló meg a két nővér

Olvasási idő: 2 Perc Egy apának és anyának két lánya volt, Marijona és Kotryna. Marijona volt az idősebb, Kotryna a fiatalabb.

Egy alkalommal az anyjuk korán felkeltette, és leküldte őket a kúthoz vízért. Látják, egy sikló dugja ki a kútból a fejét, és nem engedi meg Kotrynának, hogy vizet merjen. Így szól:

– Ha megígéred, akkor merhetsz vizet, ha nem ígéred meg, akkor nem kapsz.

Kotryna megijedt és megígérte a siklónak, amit az kért. Hazament, de senkinek semmit sem szólt, csak maga gondolt arra, hogy mi lesz.

Egy idő múlva beállított hozzájuk egy csinos legény, levette a siklóbőrt és odaadta Kotryná­nak, hogy fogja. Ő azt a bőrt a hóna alá tette. Amikor a fiú elindult haza, a lány visszaadta neki a bőrt.

Ezután a siklólegény megkérte a szülőket, hogy adják hozzá Kotrynát. A szülők nem akarták, mert Kotryna volt a fiatalabbik. Mondták neki, hogy vegye el inkább az idősebb lányt, Marijonát, de a sikló nem akarta feleségül venni az idősebbet.

Akkor a sikló mindkét lánynak adott két vödröt és két egyforma szitát, és megparancsolta, hogy hozzanak vizet. Kotryna hozott is, de Marijonának kifolyt a vize. Kotryna hozott vizet, ami tiszta volt, mint a kristály. Marijonáé tele volt kígyókkal, rákokkal, békákkal, mert amint hozta, ilyen szavakkal káromkodott.

Ez után a sikló megparancsolta mindkét lánynak, hogy készítsenek ködgombolyagot; amelyi­ké nagyobb lesz, az lesz a sikló felesége. Mindketten elmentek a kúthoz és kezdték tekerni a gombolyagot. Kotryna feltekerte, de Marijona gombolyagja letekeredett. Akkor Marijona nagyon megharagudott, vette a fejszét, levágta Kotrynának a fejét és eltemette az égerfa alatt. Hazatért a ködgombolyaggal, és feleségül ment a siklóhoz.

Amikor a lakodalmat tartották, egy pásztor hajtotta a juhokat. Levágott egy égerfa ágat, kifaragott egy sípot, és játszott rajta. A síp szomorúan ilyen szavakkal szólt:

Játsszál, pásztorfiú, Te szegény. Engem a nővérem agyonvert, Az égerfa alá eltemetett Egy ködgomolyagért.

A pásztor hajtotta hazafelé a juhokat, és annál az udvarnál, amelyikben Marijona tartotta a lakodalmát a siklóval, furulyázni kezdett:

Játsszál, pásztorfiú, Te szegény. Engem a nővérem agyonvert, Az égerfa alá eltemetett Egy ködgomolyagért.

Akkor behívták a házba a pásztort, és kérték, hogy mutassa meg a furulyáját. Először elvette a menyasszony anyja és kezdett játszani rajta. A furulya szomorúan így énekelt:

Játsszál, anyácskám, Én öregecském. Engem a nővérem agyonvert, Az égerfa alá eltemetett Egy ködgomolyagért.

Aztán átvette az apa, és kezdett játszani.

Játsszál, apácskám, Szívecském. Engem a nővérem agyonvert, Az égerfa alá eltemetett Egy ködgomolyagért.

Aztán átvette a bátyja, és kezdett játszani.

Játsszál, bátyuskám, Szép legénykém. Engem a nővérem agyonvert, Az égerfa alá eltemetett Egy ködgomolyagért. Akkor elkezdett furulyázni a vőlegény. A furulya szomorúan rákezdett:

Játsszál kedvesem, Én kedveském, Szeretettem, Amikor a vizet mertem, Neked elígérkeztem.

A sikló-vőlegény átadta a furulyát Marijonának és ráparancsolt, hogy játsszon rajta. A furulya rákezdett:

Játsszál, nővérem, Te vertél agyon engem, Az égerfa alatt elástál A ködgomolyagért.

Marijona ledobta a furulyát, elővette a hóna alól a siklóbőrt, és bedobta a kemencébe. Meg­dördült az ég. Marijona eltűnt, a sikló pedig feljajdult: