Mese a három nővérről
– Add ide nekem, király, a diót, talán én összeszámolom.
– Vedd, gyermekem, számold! – mondta a király, de a boszorkány így szólt:
– Mássz fel a kemencére, ülj ott! Ha nem, fogom a söprűt és kisöpörlek innen, ha itt a bolondját járatod velünk.
– Volt egy király, két dió a kosárba, elment vadászni, két dió a kosárba, az erdőben talált egy kunyhót, két dió a kosárba, ülnek a lányok, fonnak és nevetgélnek, két dió a kosárba. Az egyik mondja: „Ha engem venne feleségül a király”, két dió a kosárba, „egy rost lennel az egész királyi udvart felöltöztetném”, két dió a kosárba, a másik mondja: „Ha engem venne a király feleségül”, két dió a kosárba, „akkor egy kalász rozzsal az egész udvart megetetném”, két dió a kosárba, a harmadik pedig mondja: „Ha engem venne a király feleségül”, két dió a kosárba, „szép gyerekeket szülnék neki”, két dió a kosárba, „a homlokán nap, a tarkóján hold” két dió a kosárba, „az orcáin csillagok” két dió a kosárba… – És a gyerek, amíg összeszámolta a diót, elmesélte az anyja történetét, és a saját meg a nővére szerencsétlenségét.