A Bálványozók
A szolgák, pandurok, testvérek mind sirban vannak már, csak aggok tarták a várat, kűn pedig hatalmas volt az ellen, maga áll elé a kifogyhatatlan rohanó ár. A leány szerelme legszivrehatóbb hangján kérte mátkáját, ne szálljon szembe nemzete haragjával, ne szakassza meg közte és anyja közt a szent köteléket, hagyja el ős isteneit, térjen a keresztyén hitre, s anyja áldással ajkán lépend a vár udvarára. A fiu hajthatlan volt, az ostrom mind dühösebbé vált. Opor felölté ősei pánczélját, s egy maga akará megvédeni várát.
Már döngének a vár kapui, mire a szép hölgy ismét fölemelte szavát. De a férfi rendithetlen maradt.