A Bálványozók
Ha két sziv eggyé lángol, rendesen csak a kitartás kell: a vár urai is igy gondolkodtak. Sürgeték az anyát; de hajthatlan maradt. Elhozzam elevenen az ojtozi rémes goliátot, idevezessem meglánczolva az emberfaló ikavári kigyót, asszonyom, – szólt végre a fiu – kivánj bár mit csak ős hitemet ne. De az anya semmi mást, csak hite elvetését kivánta.
A három fitestvér egy estve komolyan tanácskozik. Reggel már hajnalban zörgének az udvaron a fegyverek, tombolának a harczi mének. Minden készült a várban; de hol lesz és kivel a csata, csak a fiak tudák.
Vasárnap volt, ünnepi ruhát ölte minden, s tudtul adaték a vár darabontjainak, hogy az urak Torjára vásárba szándékoznak, s minden fegyverfogható kövesse őket. Míként tudjuk az időben a vásárok vasárnap tartatának országunkban, mig királyaink e napról el nem tevék.