A Bálványozók

Olvasási idő: 3 Perc A székely föld közepén erdős hegyek között hegycsúcs emelte fel fejét: várrom, a hon legszebb várromjai egyike koronázza azt, neve Bálványos vár. A nép szerint tündérek épiték, még akkor midőn a kövek lágyak voltak; s oly óriási tündérek lakták, hogy a bájos tündérleány egy pár lépéssel Háromszék rónáin termett, kötényébe mint csibéket szedé fel az ökröket, s ugy szállt vissza fel a várba. A történeti hagyomány szerint Sándor székely rhabonbán fia Opor épitette. Épitette pedig hogy benne szittya ős Isteneinek távol az emberi társaságtól nyugodtan áldozhasson; mert miként történet könyveink mondják: szt. István erővel sietett meghonosítani a keresztyén vallást; s miután Erdély herczege, Gyula ős hitéért fegyvert fogott, sz. István őt legyőzte s fogságra hurczolá. Itt a sziklacsúcs felleg-koszorus tetején, szent berkek, sziklák és források közepett áldozgata a család Hadurnak hosszas időn át míg nem a vár biralma három fitestvérre jutott. A fiak felnőttek, szerelmesek lőnek, de a kereszténységhez hajolt székelységből senki sem akart nekik nőt adni. A legnagyobbik fiu egy Mike leányba szeret, egy tekintélyes család gyermekébe. A szép fiu megnyerte a szépleány hajlamát. De a leány hajlama gyakran nem elégséges a czélhoz, még azon tul sok akadályt kell leküzdeni. Igy volt itt is. Megkérte a leányt, de anyja mint bálványozónak keresztény gyermekét teljességgel nem akarta adni. Ha két sziv eggyé lángol, rendesen csak a kitartás kell: a vár urai is igy gondolkodtak. Sürgeték az anyát; de hajthatlan maradt. Elhozzam elevenen az ojtozi rémes goliátot, idevezessem meglánczolva az emberfaló ikavári kigyót, asszonyom, – szólt végre a fiu – kivánj bár mit csak ős hitemet ne. De az anya semmi mást, csak hite elvetését kivánta. A három fitestvér egy estve komolyan tanácskozik. Reggel már hajnalban zörgének az udvaron a fegyverek, tombolának a harczi mének. Minden készült a várban; de hol lesz és kivel a csata, csak a fiak tudák. Vasárnap volt, ünnepi ruhát ölte minden, s tudtul adaték a vár darabontjainak, hogy az urak Torjára vásárba szándékoznak, s minden fegyverfogható kövesse őket. Míként tudjuk az időben a vásárok vasárnap tartatának országunkban, mig királyaink e napról el nem tevék. Leszáltak a várból, s a pár órára eső Torjára siettek. A nép egy része vásárolt, a más éppen templomozott. A templomban egy gyönyörü gyermek imádkozék, kiért a nagyobb Opor szive bevágyott volna, de nem akarta azzal ős isteneit megbántani. A más két fiu két csapatra oszolt táborával, bátyjától messze maradt. Az imának vége lőn. A templombóli kijövetel megkezdődött. A nők hosszában a Mike leány is kilép. A nép tömeg tarka árja között férfias kar ragadja meg: pár pillanat, s a hölgy az ifju kebelén s harczi ménen van, mely ura szép zsákmányával büszkén száguld tova. Az anya sikoltása és vallásos esdeklései a székelység férfiait föllelkesiti, gyalog és lóháton utána erednek. Táborrá vált a nép, de elibök is tábor állt. A kisebb fiu fogta fel rohanó árjokat a vár darabontjai egyrészével. Összecsapnak, húll mind a két rész, a fiu elesik: a székelység át tör, s minden perczben nyomában van a repülő párnak. S mikor már csaknem utol érnék, az erdőség kanyarulatán a középső Opor tartja elejbök fegyverét, a harcz ismét megujul. A nagyobb fi azalatt száguld. A győzelem itt is a népé lett. A második testvér is elbukott.