Az örög Köve
Oláhul piátra-drákuluj. Kőszirt a Sebes vize partján, sima tetővel: nevéről egy regét mondok el.
Szászvároshoz közel, Olápián vidékén egy ördög élt hajdonában. Mint minden ördög szerette a szép leányt. S mint hogy a lányok szeme nem igen kapott rajta, csak ugy juthatott zsákmányhoz, ha őket elrabolta.
Olápián falujából az embertelen adót egy évben sem feledte el kivenni; mindig a legszebbet ragadta el. Izlése jó volt, a falu fiatalai búsan néztek vetélytársuk után.
Egy évben Filána serdült a legszebb leánnyá, s mert szép is volt, jó is volt, a legderekabb, legbátrabb fiatal szivét nyerte meg. Andronime, igy nevezték a fiut, ismerte szerelmese szépségét, féltette mint szeme fényét. De minden elővigyázata dacára az ördög mikor nem is vélné, Filánánál terem, csekély leány-kérési szertartás után a leányt át öleli, magához karolja, hogy vigye: Andronime épen itt lépett a szobába, s hogy meglátta, a leányrabló megrugaszkodik, s szép terhével az ablakon kün terem.