Az örög Köve

Olvasási idő: 1 Perc Oláhul piátra-drákuluj. Kőszirt a Sebes vize partján, sima tetővel: nevéről egy regét mondok el. Szászvároshoz közel, Olápián vidékén egy ördög élt hajdonában. Mint minden ördög szerette a szép leányt. S mint hogy a lányok szeme nem igen kapott rajta, csak ugy juthatott zsákmányhoz, ha őket elrabolta. Olápián falujából az embertelen adót egy évben sem feledte el kivenni; mindig a legszebbet ragadta el. Izlése jó volt, a falu fiatalai búsan néztek vetélytársuk után. Egy évben Filána serdült a legszebb leánnyá, s mert szép is volt, jó is volt, a legderekabb, legbátrabb fiatal szivét nyerte meg. Andronime, igy nevezték a fiut, ismerte szerelmese szépségét, féltette mint szeme fényét. De minden elővigyázata dacára az ördög mikor nem is vélné, Filánánál terem, csekély leány-kérési szertartás után a leányt át öleli, magához karolja, hogy vigye: Andronime épen itt lépett a szobába, s hogy meglátta, a leányrabló megrugaszkodik, s szép terhével az ablakon kün terem. Andronime se volt rest. Neki kap, s oly szerencsével, hogy sikerült az ördög lábát megragadni. Azonban mit se használt, a merész vetélytárs mind kettőjöket pehely könnyüséggel repitette setét tanyája felé. De a két teher még sem volt oly könnyü, mint az ördög ohajtotta volna. A Sebes vize mellett egy sima tetöü kőszikla van, ott pihenni akart a kalandor, s őket letette. A fiu kinek szerelme erőt, kétségbeesése bátorságot ada, futáshoz kezd. Megragadja vetélytársát, s birkózásra kerül a dolog. Mint a költő mondja, Isten segiti a szerelmest s hivet: Andronime oly ihletésbe jő, hogy az ördög minden fogásain kifog. S egy merész lökéssel őt lesujtja a hegyről alá a vizpartjára. A küzdők lábnyoma most is ott látszik a sima hegyen. A víz-parton pedig ott látszik az ördög kővé dermedve. Hihetően csodájában dermedett meg, hogy rajta egy csobán kifogott. Szobrának karjai keresztbe vannak máig is vetve. A kősziklát maig Ördög-kövének nevezi a vidék.