Kecske a menyasszony
Az öregek számára ott minden új és drága volt.
Egyszer az úrnak egész hétre el kellett mennie. Megkérte a három nővérét, hogy egy időre vegyék magukhoz a kecskét. A két idősebb hallani sem akart róla; a legfiatalabb azonban jószívű volt: szívesen magához vette, sőt még selyem párnákra is fektette. A következő héten hazament a földesúr és elmesélte a nővéreinek, hogy ezen meg azon a birtokon nagy lakomát rendeznek, el kellene menni. A lakoma napján az idősebb nővérek már készen is álltak az indulásra, de a legkisebb kijelentette a bátyjának: „Menjetek csak, én itthon maradok a kecskével.”
Azok hárman el is mentek. Este, amikor leszállt a sötét, a kecske megszólalt: „Nem megyünk mi is el?”