Hová lett a bárány mája
– Gyere elő, apa, és segits rajtam, mert különben felakasztanak.
Krisztus urunk engedelmet kér, oda megyen.
– Apa, megismertelek és tégedet vigyáztalak, hanem most segits rajtam!
– No megállj, szólt Krisztus urunk, a nyakadba van a zsineg ugy-e?
– Ott biz’ az apa; fel is akasztanak, ha csak te nem segitesz rajtam.
– No megálljanak, szólt a Jézus, bocsássák le azt az embert; meggyógyitom én a leányt. – De hát ki ette meg a bárány máját?
– Isten szentháromság úgy segéljen, nem volt a báránynak mája!
– No jó, szólt a Jézus, menjünk vissza! És visszamentek a hely szinére mindnyájan. A mint oda értek, benyúl Krisztus urunk a kemenczébe, megtalál egy kis hamut, kikaparja, tenyerébe teszi, bele köp és mondja: „Kelj fel és járj!“ Erre előterem szüleinek örömére egy még hétszerte szebb leány, és egészséges, mindeneknek láttára. Azonnal elbocsátották őket becsületesen, kifizették a 300 forintot, a mennyiért felvállalta a szolga a gyógyitást. Ekkor Krisztus urunk egy kis asztal mellé áll, és olvassa a pénzt három felé. Nézi az ember egy darabig, csak nézi; egyszer már nem állhatja tovább és megszólal: