Hová lett a bárány mája
Ekkor előveszen egy piszkafát, a mint látta Krisztus urunktól, kikapar egy kis hamut a kemenczéből, tenyerébe teszi, bele köp, s mondja: „Kelj fel és járj!“ Csak nézi, hát nem mozdul. Újfent többet kapar ki tenyerébe, de csak nem mozdul; harmadszor is kapar ki, de a lány bizony nem éled fel. Nosza megijed a doktor, ujfent benyúl a kemenczébe, kapar ki hamut, tenyerébe teszi, rá köp s mondja neki: „Kelj fel disznóteremtette, mert megfognak, kelj fel kutyateremtette, mert fölakasztanak, ha föl nem kelsz!“ De a bizony nem kelt föl; semmivé lett még a hamuja is. Az uraság pedig tüsténkedett, hogy hova marad már olyan soká a doktor, beküldi hát hozzá a szolgáját, de az nem talál mást a kis házban, csak a doktort magát; mondja az urának, bemennek tehát egész erővel, megfogják, megkötözik keményen, s megtalálják nála a pallost, melylyel a lány nyakát levágta, felkisérik és a törvény kezébe adják. A törvény halálra itélte, hogy akaszszák fel. Kiviszik az akasztófához és felhuzzák. Ekkor megszólalt és engedelmet kért, hogy hadd nézzen szélyel még egyszer a sokaság közt. Megengedték neki. Néz, néz, hát egyszer meglátja Krisztus urunkat hátul; elkiáltja magát: