Hogyan áldozta fel magát egy betyár a bujdosó honvédekért?
De nem úgy beszélt, mint ilyenkor szokás. Mindenki helyett mondta, amit mondott, nehéz életű szabad emberekről, akikben a szabadság óhajtása a szív nemességével ikertestvér.
Zúgott az ima, azután a zsoltár: “Az embereket te meg hagyod halni…” Pacsirta vitte szét a dallamot az ő vékonyka hangján, a madár is megérzi, mikor énekeljen.
Esteledett már közben, vékonyan feljött a holdvilág is.
Ott a szigeten ásták meg a sírt, és könnyezett még a keményszívű is. Leengedték a gyékénykoporsót a földbe, és illendően ráhordták a halmot. Szép kis fejfát szúrtak a fejéhez, rajta írás:
“Itt nyugszik Pista, a betyár, élt harminc évet, meghalt a hazáért.”