Hej csicsija, hej babája
– Né te legény – csodálkozik s azt hiszi, hogy állta helyén álmodozik. Még egy kortyot patakjából, még egyet húz hűs habjából s rápillantván tükörképre, tükörbeli termetére, nagyot kurjant ámultában, fürgét rikkant bámultában. Szálas, vállas a dereka, erőt duzzad két vaskarja, hajafürtje sötétellő, szemepárja parázstűzként fénylövellő.
– Még egy kortyot, csak azért is, ha mingyárt száz ősömért is – szól a legény szilajkodva, forrás vizét telimarok szipogatva.
S amint eszmél s gondolkodik s erejében ifjúhodik, eszébe jut anyókája, kunyhóbeli vén csonttá lett éltepárja. Kapja magát, szívig érő ifjúságát, otthon terem egy-kettőre, délidei delelőre.