Fehérlófia
– Jó napot adjon Isten! mondja neki Fehérlófia.
– Jó napot te kutya! hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkozni.
– Gyere no, én vagyok!
Sokáig birkóztak, de nem birtak egymással, utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre az is megharagudott, fölugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd oda ragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már itt négyen voltak.
Itt a mint mennek-mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, gunyhót csináltak. Más nap azt mondja Fehérlófia Fanyüvőnek:
– No te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni.
Elmentek; de alig hogy tüzet rakott, hogy a kása főzéshez hozzá fogott Fanyüvő, ott termett egy kis ördög, maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyüvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rá kiáltott.