A nyelves királykisasszony
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép lyánya, de ez a lyány olyan nyelves volt, hogy senki, nem csak meghaladni, de megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó. Búsúlt ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha látta, hogy a többi király és herczegkisasszonyok soha egy rossz szót, egy káromkodást ki nem eresztenek a szájukon, az ő lyányától meg mást se lehet hallani soha. Ezenkivűl az is bántotta, ha elgondolta, hogy hogy tegyen ő evvel valami becsületes embert szerencsétlenné? hisz a ki elveszi, csak keserűség lesz az élete. Utoljára, gondolt egyet.