Fehérlófia
– No kutya – mondja neki Fehérlófia – csakhogy itt vagy? Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a tiedet a te hasadról.
Avval megfogta Hétszűnyű Kapanyányimonyókot, földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment.
A mint megy-mendegél, előtalál egy várat, réz mezővel, réz erdővel körül véve. A mint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű király-kisasszonyt talált, a ki nagyon megijedt, a mint meglátta a fel-világi embert.
– Mit keresel itt fel-világi ember, a hol még a madár se’ jár?
– Hát biz én – felelt Fehérlófia – egy ördögöt kergettem.