Fehérlófia
A mint mennek mendegélnek, elő találnak egy embert, a ki a követ úgy morzsolta, mint más a kenyeret.
– Jó napot adjon Isten! mondja Fehérlófia.
– Jó napot te kutya! hallottam hirét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkozni.
– Gyere no, én vagyok!
Megbirkoztak, de alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt földhöz vágta.
– Már látom, hogy te ellened nem csinálhatok semmit, – mondja Kőmorzsoló – hanem tudod mit: végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig.
Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. A mint mentek-mendegéltek, elő találtak egy embert, a ki a vasat úgy gyúrta, mint más a tésztát.