Fatálacskás Hacsibime
Áll a lányka kincsek között fatál nélkül, nyíló rózsa tövis nélkül; bíbort ragyog boldogságtól fénylő arca, rózsát nyílik szemérmetes mosolygása. Most már látni felviduló tekintetét, fényes arca felderültét, ében haját, napfény arcát, nyíló lótusz virágzását.
S messze helyen, hegyeken túl, távolbéli tengeren túl, szájról szájra szálldos neve:
– Élt egyszer egy fatálacskás Hacsibime.