Fatálacskás Hacsibime
– Holtomiglan édes párom, egyetlenegy e világon – eseng szava szüleihez, esdőn, kérőn szíveikhez. S addig-addig rimánkodik, míg a lelkük meg nem hajlik s lágyan hangzik lányka neve: Fatálacskás Hacsibime.
Ám a szívét sujtja szava, lány szavának tilossá lett fogadalma. Szívét-lelkét nem nyujthatja soha másnak, hacsak hangját holt anyjának nem hallja meg túlvilágról, lelkek árnyékországából. Vérző szívvel, összetörten vonakodik, bocsánatért, elnézésért sírton sírva rimánkodik.
Szürkül a hold halvány fénye, közelgőben sűrű éjjel sötétsége; álomosztó álomország szétteríti szürke szárnyát. Hacsibime búbánatos két szemére reáborul álom leple s ím egyszerre, félémette, hang hallatszik túlvilágról, lelkek sötét országából: