Türelem-kő, türelem-kés
Felhivja a fekete lányt és odaállítja a bej mellé, hogy imádkozzék helyette és legyezgesse az arczát. A lány meg lesiet, mosakodik, öltözködik, hogy szépen fogadhassa a felébredő bejt, életének kiszmetjét.
Ezalatt meg elolvassa az arab a papirost és mialatt oda késik a lány, felébred a fiu; körülnéz és alighogy meglátja a feketét, átöleli és feleségének szólítja. Alig hitt a szemének a szegény lány, amint benyitott a szobába. Hát még amint rátámadt az arab lány. «Én szultán-lány létemre nem átallok igy járni – förmed rá a szegény lányra – ez a cseléd darabja meg ilyen czifrán mer előttem megjelenni.» Kikergeti a szobából, és küldi a konyhába, hogy végezze a dolgát, a főzést-sütést. Feltünik a bejnek a dolog, de nem szólhat semmit, az arab a felesége, a másik meg a konyhában szakácskodik.