Türelem-kő, türelem-kés
Bemegy a negyvenedikbe, hát ott egy szép bej kiterítve, mellette egy gyöngylegyező, a mellén meg irott papir. «Negyven napig legyezgető, mellettem elimádkozó, megtalálja a kiszmetét», ez volt a papirra ráirva. Eszébe jut a lánynak a kis madár, hogy ime csakugyan halottnál a jövője sorsa.
Mosakodik az imádkozáshoz és legyezővel a kezében, úgy ül le a bej mellé. Éjjel-nappal legyezgeti, szüntelenül imádkozik, mig csak meg nincs a negyvenedik napja. Az utolsó nap reggelén kinéz egy kissé az ablakon és egy arab lányt pillant meg a palota előtt. Gondolja, hogy felhivja egy perczre, hadd imádkozzék a bej mellett mig ő megmosakodik és rendbe szedelőzködik.