Bulka és a vadkan
Odakiáltottam neki, de nem nézett felém, megelőzött és eltűnt a sűrűségben. Utánaszaladtam, de minél tovább jutottam, annál sűrűbb lett a bozót. Az ágak leverték a sapkámat, az arcomba csaptak, a kökénybokrok tövisei beleakadtak a ruhámba. Már közel voltam az ugatás helyéhez, de még semmit sem láthattam.
Hirtelen hallom, hogy a kutyák ugatása erősödik, valami nagyot reccsen, s a vadkan fújni kezd és fel-felhördül. Azt gondoltam, hogy Bulka most ért oda s tülekedni kezd vele. Végső erőmet megfeszítve futok át a sűrűn a tülekedés helye felé.
A legsűrűbb bozótban megpillantottam egy tarka kopót. Ugatott és üvöltött egy helyben, három lépésre tőle pedig valami nyüzsgött és feketéllett.