Bolond Jankó
Jankó nagyon örült, két kezébe fogta a tűt, és miközben folyvást dörgölte, futva tartott hazafelé. Mivel azonban nagyon hideg volt, fázott az ujja. Ekkor okos gondolata támadt: előtte hajtott egy szekér, amelyik szalmát vitt a disznópörköléshez, annak a tetejére hajította a tűt, és futott a szekér után.
Mikor a házukhoz értek, odakiáltott a kocsisnak:
– Haj, haj!
A kocsis hátranézett, és meglátva a bolond Jankót, megszólalt:
– Ejnye, mért nem mindjárt szalma! – és azzal tovább hajtott.
– Ó, jaj-jaj! A tűm, a tűm! Állj meg hát egy kicsikét!
Akkor aztán elmesélte Jankó, hogyan dobta fel a tűt a szalma tetejére. A kocsisnak azonban nem volt kedve azért ledobálni az egész szalmarakományt, hogy megkeressék a tűt, így hát nevetve elhajtott, Jankó pedig sírva futott be a házba, és elpanaszolta a feleségének, milyen szerencsétlenül járt.