Mese a vörös kakasról

Olvasási idő: < 1 Perc

– Kedves nagymama, mondjál egy mesét!

– Nos, jól van. Hallottátok már a vörös kakasról szóló mesét? Jaj, az ám a szép történet!

– Hát akkor meséld el!

– Én nem azt mondom, hogy “Hát akkor meséld el!”, hanem azt, hogy “Hallottátok már a vörös kakasról szóló mesét?”

– Hát hiszen éppen ezt mondtad!

– Ej, dehogyis ezt mondtam én, hogy “Hát hiszen éppen ezt mondtad!”, hanem azt, hogy: “Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét?”

– Nem, még sohasem hallottuk. Meséld el hát!

– Ki mondta ezt így: “Nem, még sohasem hallottuk, meséld el hát!” Én azt mondtam: “Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét?”

– Ó, uramisten, hát már nem tudjuk, hogy mit mondasz, és mit kérdezel, és hogy mit hallottunk meg mit nem hallottunk!

– De hiszen nem így mondtam én, hogy: “Ó, uramisten, hát már nem tudjuk, hogy mit mondasz, és mit kérdezel, és hogy mit hallottunk meg mit nem hallottunk!”, hanem azt, hogy: “Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét?”

– Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét? Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét?

– Így, most jól van. Most már tudjátok, hogy meséltem nektek idáig. Jegyezzétek meg hát a szomorú történet végét is:

Az a kakas vörös volt, a mesémnek vége volt!

– De nagymama! Hát miféle mese volt ez?