Az ördög és a két lyány
Otthon a háznép köz-káptalanságba esett, sehogy se’ tudta senki elgondolni, hogy juthatott ehez a sok kincshez, a lyány meg nem mondta senkinek, csak az apjának beszélte el, de annak is a szívére kötötte, hogy tovább ne adja.
A csúnya lyánynak majd kifúrta az oldalát az irigység, hogy a mostoha testvérje úgy meggazdagodott; utoljára úgyannyira gyötrődött, hogy nem tudott otthon maradni, megmondta az anyjának, hogy ő is elmegy szolgálatot keresni: „Lássa kend édes anyám, az a kutya csak három napig volt oda, mégis hogy meggazdagodott, én is megpróbálom, hátha nekem is szolgálna a szerencse.“ Az anyja is helybenhagyta, hogy: „A bizon jó lesz,“ – sütött is neki az útra pogácsát, de hej nem hamuból ám! hanem olyan tiszta búzának a lisztjéből, a milyet a galamb hord össze.