Az ördög és a két lyány
Elindult a lyány, ment-mendegélt, ez is elért ahoz a kis házhoz, be is ment; hogy nem talált odabent senkit, leült a patkára ez is, várni a gazdát. Csakhamar eszébe jutott, hogy neki pogácsája is van, elővette hát, s elkezdte eszegetni. Oda ment hozzá a kis fehér macska.
– Nénikém-nénikém adjál egy kis kalácsot, én is adok tanácsot.
De a lyány nem adott neki, a kis macska még egyszer kért, de a lyány akkor se’ adott, hanem még kinevette:
– Oh szegény kis csipás szemű macska, ugyan miben tudnál te nekem tanácsot adni, ilyen haszontalan létedre?
A szegény kis macska meghunyászkodott, félre ült a kuczikba, a lyány meg a patkán eszegetett. A mint ott eszeget, a mint ott eszeget, egyszer csak megzörgetik az ajtót: