Az ördög és a két lyány
– No édes apám uram, én tovább nem leszek senki lába-kapczája, csak úgy bánnak itt én velem, mint ha a szél hajított volna ide, el megyek világtalan világra, majd csak találok valahol szolgálatot.
A szegény ember se’ nagyon marasztotta, mert látta, hogy bizon neki magának is jóformán kifelé áll a szekere rúdja, vagy legalább igen kevés becsülete van a háznál; elindult hát a lyány. Sütött neki a mostohája hamu pogácsát:
– Legalább ne mondd, hogy nem sütöttem útravalót.
Ment mendegélt a szegény lyány, előtalált egy kis házat, abba bement, mert el volt fáradva, de oda bent nem talált mást, csak egy kis fehér macskát. Leült a lyány a patkára, elkezdte eszegetni a hamu pogácsát. Oda megy hozzá a kis fehér cziczus: