Az angyal-bárányok
A fiú csakhamar kiveszi a tarisznyájából a fehér galambtollat, odaadja:
– Nézze, öreg atyám, ezt éppen ott lőttem egy fehér galambból.
Az öreg elveszi a galambtollat s azt mondja neki:
– Ládd-e, fiam, az a fehér galamb én voltam. Én mindenkor vigyáztam reád, egész utadban folyvást mentem utánad, örökké szemmel tartottam, hogy mit cselekszel. Ládd-e, az Isten is így megyen titkon az emberrel, hogy láthassa, ki mit cselekszik. Hogy te egy tollát kilőtted a galambnak, az az én egyik ujjam, csak nézd meg, nincs itt.
Nézi, hát odavan az öregnek a kis ujja. Arra csak odateszi az öreg a tollat, ráfú – s egyszeriben szépen odanő a kis ujj. Azt mondja az öreg a kis szolgának: