Az angyal-bárányok
Kérdi tőle otthon az öreg ember:
– No, kedves fiam, jól jártak-e a báránykák?
– Jól jártak bizony, nekem egyszer sem kellett terelgetnem, csak éppen mentem utánuk.
Kérdi az öreg ember:
– No, fiam, beszéld el, hol jártál a báránykákkal?
Arra beszélni kezdi, hogy elsőben is egy szép zöld síkságra értek a báránykák, azután átmentek egy sebes folyóvízen. Így csak elbeszéli sorra, hogy ő hol járt, merre járt velük.
Azt mondja az öreg:
– Édes fiam, ládd-e, az a gyönyörűséges szép zöld síkság, ahova legelőbb értél a báránykákkal, a te eddigi ifjúságodat jelenti. A víz, amelyiken keresztülmentél, a bűnmosó életvíz. Hogy rólad mind a gúnyádat, mind a húsodat lesorvasztotta, ez azt jelenti, hogy a te eddigi bűneidet lemosta. Hogy a túlsó parton a báránykák reád fúttak, azután még sokkal külömb tested lett, ládd-e, fiam, ez azt jelenti, hogy mivel az élet vize, a szent hit, a lelkedet egészen általjárta, hát egész lelkedben újra születtél. – Azok a báránykák pedig, akik reád fúttak, az angyalok. Azok a marhák, melyek a kövér fűben is soványok voltak, azt jelentik, hogy a világon a fösvények nagy bőségben vannak, de maguktól is sajnálják az ételt; azok a másvilágon is nagy bőségben lesznek, elég ételük, italuk lesz, esznek, isznak, de azért mégis örökké éhük, szomjuk lészen. Azok a marhák, melyek a kopasz földön is jól ettek, attól is jó kövérek voltak, azok azt jelentik, hogy akik ezen a világon kicsiből is adtak a szegényeknek, a maguk testét sem sanyargatták étlen, szomjan: azok a másvilágon kicsi eledelből is jóízű falatot esznek, sohasem éheznek, nem szomjúhoznak meg. A kert pedig, amelyikbe bementetek, az a mennyország. Akik ezen a világon bűn nélkül élnek, a másvilágon olyan szép kertbe mennek. De most azt kérdem, édes fiam, meg tudod-e bizonyítani, hogy te csakugyan jártál abban a kertben?