Félig nyúzott bakkecske

Olvasási idő: 3 Perc Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ember. Annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:

– Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét legelni! De olyan helyre hajtsd, ahol jól lakhatik.

A fiú kihajtotta szép füves helyre. Evett a kecske evett, míg úgy jól nem lakott, hogy alig tudott mozdulni. Akkor kérdezi tőle a fiú:

– Kedves kecském, jóllaktál? Elég füvecskét kaptál?

Felelt a kecske:

Úgy jóllaktam, mint a duda, Egy szál fű sem fér több belém!

Evvel a fiú hazahajtotta. Otthon kérdi az apja a kecskétől:

– Kedves kecském, jóllaktál? Elég füvecskét kaptál?

Felel a kecske:

– Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, Mint a kutya, úgy koplaltam!

Megharagudott erre az ember, mindjárt elkergette a fiút a háztól.

Másnap reggel mondja a kisebbik fiának:

– Hajtsd ki most te, fiam, a kecskét. De jó helyre hajtsd, mert ha éhen hozod haza, úgy jársz, mint a bátyád.

Kihajtotta a fiú még szebb füves helyre, mint a bátyja. Jól is lakott a kecske megint, úgyhogy alig bírta. Akkor kérdezi tőle a fiú:

– Kedves kecském, jóllaktál? Elég füvecskét kaptál?

Felelt a kecske:

– Úgy jóllaktam, mint a duda, Egy szál fű sem fér több belém!

Evvel a fiú hazahajtotta. Otthon megint kérdi az ember a kecskétől:

– Kedves kecském, jóllaktál? Elég füvecskét kaptál?

Felel a kecske megint:

– Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, Mint a kutya, úgy koplaltam!

Ez még jobban megharagította az embert, elkergette ezt a fiát is.

Harmadnap reggel nem volt kire bízni a kecskét. Maga hajtotta ki az ember. Még szebb füves helyre vitte, mint a fiai. A kecske úgy jóllakott, hogy csak eldűlt, mint egy darab fa. Kérdezi tőle az ember:

– Kedves kecském, jóllaktál? Elég füvecskét kaptál?

Felel a kecske:

– Úgy jóllaktam, mint a duda, Egy szál fű sem fér több belém!

Evvel hazahajtja az ember. Otthon kérdi tőle:

– Kedves kecském, jóllaktál? Elég füvecskét kaptál?

Felel a kecske:

– Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, Mint a kutya, úgy koplaltam!

Nagyon megharagudott erre az ember. Most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette el a háztól.

– No hiszen megállj, kutya kecske, meglakolsz te ezért!

Elővett egy éles kést, a kecskét megkötötte egy fához, elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig megnyúzta, megszólalt a kecske:

– Jaj, jaj, jaj, jó gazdám, Ne húzd le a bundám!

Úgy jóllaktam, mint a duda, Egy szál fű sem fér több belém!

Erre aztán félbehagyta a nyúzást, eloldta a fától a félig megnyúzott kecskét. A kecske, amint megszabadult, elkezdett szaladni árkon-bokron keresztül. Szaladt, szaladt, egyszer egy róka-lyukhoz ért, abba belebujt. Ott aztán meghúzta magát szépen. Egyszer jön haza a róka. Amint be akarna menni, a kecske ezt kiáltja: – Én vagyok, bém vagyok, Félig nyúzott bakkecske;

Szarvaimmal tusálok, Bajuszommal szurkálok,

Szaladj mindjárt, mert megdöflek!