A tyúktojásnyi rozsszem
Elküldött hát a cár az öregnek az apjáért; megtalálták s a cár elejébe vitték. Mankó nélkül, frissen jött be a nagyapó, a szeme sugárzik, jól hall, tisztán, érthetően beszél. Megmutatja neki is a cár a rozsszemet. Szemügyre veszi a nagyapó, ide-oda forgatja.
– Rég nem láttam már ilyent – azt mondja.
Leharapott belőle egy morzsányit, megrágta.
– Igen, ez az – mondotta.
– Mondd meg nekem, nagyapó, hol és mikor termett ilyen gabona? Nem vetettél-e valaha a magad idejében, vagy nem vásároltál-e valahol ilyen gabonát?
Azt mondja erre az öreg:
– Az én időmben mindenütt ilyen gabona termett. Ilyennel táplálkoztam világéletemben, s a házam népét is ilyennel etettem. Világéletemben ilyet vetettem, ilyet arattam, ilyet csépeltem.