A tyúktojásnyi rozsszem

Olvasási idő: 3 Perc

A gyerekek a vízmosásban tyúktojásnyi fura holmit találtak, vágás volt a közepén, gabonaszemhez hasonlított. Meglátta egy arra járó kereskedő a gyerekeknél, megvette tőlük egy petákért, elvitte a városba, és eladta a cárnak, mint ritkaságot.

Összehívta a cár a bölcseit, megkérdezte tőlük, mi lehet a fura micsoda: tojás-e vagy gabonaszem? Összedugták fejüket a bölcsek, de nem tudtak rá felelni. Ott feküdt az a micsoda az ablakpárkányon, az ablakon beszállt egy tyúkocska, csipegetni kezdte, lyukat ütögetett belé a csőrével, s akkor mind meglátták, hogy gabonaszem. A cár elé járultak akkor a bölcsek és kinyilvánították:

– Rozsszem az, felség.

Elámult a cár. Meghagyta a bölcseinek, tudják meg, hol és mikor termett az a rozsszem. Összedugták a fejüket a bölcsek, lapozgattak a tudós könyveikben, de mindhiába – nem találtak semmit. A cár elejébe járultak és azt mondták:

– Nem tudunk felelni a kérdésedre, felséges urunk. A könyveinkben semmi sincs feljegyezve erről a magról. Meg kell kérdezni a parasztokat, nem látta-e, hallotta-e valaki az öregek közül, hogy mikor, hol vetettek ilyen rozst.

Szétküldte a cár az embereit, hozzanak elébe egy vénséges vén parasztembert. Kerestek, találtak egy vénséges vén parasztot s vitték a cárhoz. Sárga arcú, fogatlan aggastyán volt, két mankón vánszorgott be nagy nehezen a cárhoz.

Megmutatta neki a cár a rozsszemet, de nagyon meggyengült már a szeme az öregnek, nagy nehezen félig meglátta, félig kitapintotta valahogyan.

Megkérdi tőle a cár:

– Nem tudod-e, nagyapó, hol termett ez a rozsszem? Nem vetettél-e valaha ilyet a magad idejében, vagy nem vásároltál-e valahol ilyen gabonát?

Süket volt az öreg, mint az ágyú, nagy nehezen megértette végre a kérdést, és ekképpen válaszolt:

– Nem, a magam földjén ilyen gabonát sem nem vetettem, sem nem arattam, egyebütt sem vásároltam. Amit vásároltunk, az a gabona mind rendes, aprószemű volt. Hanem – azt mondja – kérdezzük meg apámat, hátha ő tudja, hol terem az ilyen mag.

Elküldött a cár az öreg paraszt apjáért, magához hívatta. Megtalálták az emberei az öregnek az apját, vitték a cár elejébe. Megjött az öreg egy mankón bicegve. Megmutatja neki a cár a magot. Jól lát az öreg, alaposan szemügyre veszi a rozsszemet. Akkor megkérdi tőle a cár:

– Nem tudod-e, bácsikám, hol termett ez a rozsszem? Nem vetettél-e valaha ilyet a magad idejében, vagy nem vásároltál-e valahol ilyen gabonát?

Bár nagyot hallott az öreg, de azért jobban megértette a kérdést, mint a fia.

– Nem – azt mondja -, a magam földjén ilyen gabonát sem nem vetettem, sem nem arattam, vásárolni pedig nem vásároltam, mert az én időmben nem volt még divat a pénz. Mindenki a maga gabonáját ette, ha megszorult, a szomszédjától kért. Nem tudom, hol termett ez a rozsszem. A mi időnkben nagyobb szemű volt a gabona s bővebben termett, mint mai napság, de azért ekkora rozsszemet mióta élek, nem láttam. Hanem az apámtól hallottam, hogy az ő idejében bővebben termett a gabona, s nagyobb szemű volt, mint az én fiatalságomban. Őt kell megkérdezni:

Elküldött hát a cár az öregnek az apjáért; megtalálták s a cár elejébe vitték. Mankó nélkül, frissen jött be a nagyapó, a szeme sugárzik, jól hall, tisztán, érthetően beszél. Megmutatja neki is a cár a rozsszemet. Szemügyre veszi a nagyapó, ide-oda forgatja.