A tyúktojásnyi rozsszem
Elküldött a cár az öreg paraszt apjáért, magához hívatta. Megtalálták az emberei az öregnek az apját, vitték a cár elejébe. Megjött az öreg egy mankón bicegve. Megmutatja neki a cár a magot. Jól lát az öreg, alaposan szemügyre veszi a rozsszemet. Akkor megkérdi tőle a cár:
– Nem tudod-e, bácsikám, hol termett ez a rozsszem? Nem vetettél-e valaha ilyet a magad idejében, vagy nem vásároltál-e valahol ilyen gabonát?
Bár nagyot hallott az öreg, de azért jobban megértette a kérdést, mint a fia.
– Nem – azt mondja -, a magam földjén ilyen gabonát sem nem vetettem, sem nem arattam, vásárolni pedig nem vásároltam, mert az én időmben nem volt még divat a pénz. Mindenki a maga gabonáját ette, ha megszorult, a szomszédjától kért. Nem tudom, hol termett ez a rozsszem. A mi időnkben nagyobb szemű volt a gabona s bővebben termett, mint mai napság, de azért ekkora rozsszemet mióta élek, nem láttam. Hanem az apámtól hallottam, hogy az ő idejében bővebben termett a gabona, s nagyobb szemű volt, mint az én fiatalságomban. Őt kell megkérdezni: