A róka rábeszéli a farkast, hogy menjen el az elhagyott rablótanyára
– Mi történt veled, komám? Talán bizony tüzet raktak a farkad alá? – kiabált utána a róka.
– Ne kérdezz semmit, ha kedves az életed, hanem menekülj velem együtt!
A róka kényelmesen ballagott a komája után. A farkas bezzeg lélegzetvesztve rohant hazáig!
– Meséld el hát végre, mi történt veled, komám?
– Hát most már én is hiszek a szellemekben! – mondta a farkas, még mindig egész testében reszketve a félelemtől. – Képzeld csak el: bent a tűzhelyen egy tüzes szemű vén boszorkány kuporgott, és azt mormolta: “Fölfallak! Megeszlek!”, és egyetlen pillanat alatt a nyakamon termett, és úgy belém mart, hogy üvöltve menekültem. Az ajtó előtt állt valami egy hatalmas doronggal, az beledöfött a gyomromba úgy, hogy azt hittem, soha többé nem lesz már szükségem a világon semmire, mert vége az életemnek. A kapu előtt állt egy másik, hatalmas vasvillával, amivel fölkapott és fölhajított a levegőbe. A kapu tetején szintén ült valaki, annak égő sugárkoszorú volt a fején, és folyton azt kiabálta: “Idevele! Majd én elintézem a baját!”