A róka becsapja a halat vivő parasztot, de a halakat a farkas eszi meg

Olvasási idő: < 1 Perc

Eközben a farkas étvágya kétszeresére nőtt. Ráugrott a rókára, torkon ragadta, és így szólt:

– Komám, ha nem szerzel nekem most nyomban valami harapnivalót, úgy menten letaszítlak a szurdokon keresztül a sötét völgy mélyébe!

– Légy nyugodt, komám, mindjárt lesz elég ennivalód. Gyere csak utánam. De aztán várj meg, amíg visszajövök, hogy megosztozzunk a zsákmányon!

– Jól van, jól van – felelte a farkas.

Éppen arra hajtott el egy paraszt, aki halat vitt a szekerén a városba. A róka egy mellékúton elébe került a szekérnek, lefeküdt az országút közepére, és halottnak tetette magát.

Mikor a paraszt odaért, és meglátta a fekvő rókát, nyomban leugrott a bakról, fogta a rókát, és hátul földobta a szekerére. Magában pedig örvendezve gondolt arra, milyen szépen megprémezteti majd az ünnepi kabátját a rókamállal. Ravaszdi koma azonban könnyedén ide-oda mozgatta a farkát, és ezekkel a mozdulatokkal egymás után lökte le a szekérről a halakat. Mikor úgy gondolta, hogy most már elég lesz, leugrott a szekérről anélkül, hogy a paraszt észrevette volna.

A farkas közben nyomon követte a szekeret, és az összes halat felfalta pikkelyestül, mindenestül, csak a szálkáját köpte ki.

– Mi dolog ez, komám? – kérdezte a róka. – Hát ebben egyeztünk meg?

– A te részed ott maradt – felelte gúnyosan a farkas a szálkahalomra mutatva. – Hát nem elég neked ennyi bizonyítéka a barátságomnak?

A róka hallgatott, csak magában füstölgött:

“Várj csak! Megfizetsz te még nekem ezért!” – vigasztalta magát gondolatban.