A mészáros legény
Az öreg asszony elkezd sírni-ríni s így szól:
– Mi tűrés-tagadás, édes fiam, az én uram az, nem más. Hét esztendeje már, hogy ott fekszik. Nem volt pénzem, hogy eltemettessem; a papnak, hogy már amúgy is sok párbérrel tartoztam neki, még csak szólni se mertem.
A mészáros legénynek megesett a szíve a szegény asszonyon. Bevárta a reggelt, akkor írt a papnak, hogy temesse el nagy pompával a szegény embert; megfizeti ő a temetési költséget, meg azt a párbért is, amivel a szegény asszony tartozik.
A pap azonnal csendíttetett a temetésre s nagy pompával eltemette a szegény embert.
Hanem a mészáros legényt most nagyon bántotta a gond, mert a pénzét mind odaadta a temetésre meg a szegény asszony adósságába. Mitévő legyen? Haza ment hát marha nélkül, otthon pedig elbeszélte az apjának, hogy s miként járt.