A mestertolvaj
A második ökörrel elért arra a helyre, ahol az első ökre eltűnt. Hallja ám, hogy az útszéli bokrok közül bőg az ökör:
– Múú! Múú!
Csakhogy nem az elveszett ökör volt ám, hanem a legény utánozta az ökörbőgést. De hát az ökrös ember ezt nem tudhatta. Gyorsan egy fához kötötte a második ökrét, hogy utána mehessen az elsőnek. Míg az elsőt kereste, a legény gyorsan előbújt rejtekhelyéről, elkötötte az ökröt, és elvezette oda, ahol az első ökör rejtőzött. Aztán mind a két ökröt elhajtotta a gazdag ember udvarába.
– Itt van a két ökör, bátyámuram – mondta. – Most már nekem adhatja a lányát.
– Nem addig a! Előbb teszünk még egy próbát – mérgelődött a gazdag ember, amiért nem tudta kijátszani a legényt.