A mestertolvaj
– Milyen próbáról volna szó, bátyámuram? – kérdezte a mestertolvaj.
– Lopd el az istállómból a pej lovamat! – adta ki a feladatot a gazdag ember, mert biztos volt benne, hogy azt ugyan nem tudja ellopni a legény.
De ellopta. Mégpedig így: leszállt az este, hűvös volt, az eső is szemerkélt. A legény ezt nem bánta, inkább örült neki. Ősz öregembernek öltözött, fehér szakállt, bajuszt ragasztott magának, meg mindenféleképpen kimaskarázta magát, hogy minél szánalmasabb vénembernek lássék. Sikerült neki. Elment az istálló közelébe, azazhogy inkább csak vánszorgott, mert a nagy öregségtől menni is alig tudott. Vagyis ügyesen megjátszotta magát. Az istálló előtt a két őr tüzet rakott, hogy meg ne fázzanak. Mert a gazdag ember két őrt állított az istálló elé, hogy a legény el ne lophassa a pej lovat.