A kis ködmön
– No hát majd felszállitom én, – mondja a kérő – avval elővett egy vékát, fél óra alatt mind felhordta a diót, mindjárt megkapta a 300 forintot, tovább ment vele.
– No – gondolta magában – akadtam már egy bolondra.
Megint ment mendegélt, talált egy embert. Csak nézte csak nézte, hogy mit csinál? de sehogy se’ tudta eltalálni. A kezében volt egy teknő, avval hol kiszaladt, hol be egy olyan házba, a melyiknek nem volt ablaka, csak egy kis lyuk forma ajtója; oda megy hozzá, megszólitja:
– Jó napot adjon isten földi, hát miben fáradozik kend?
– Fogadj Isten atyafi; hát biz én a tavaszszal lesz esztendeje, hogy ezt a házat csináltattam, nem tudom miféle Isten csudája, hogy olyan sötét, csak elnézem, hogy a másé milyen világos, pedig semmit se’ csinál neki, én meg mióta készen van, mindég azt csinálom, hogy hordom bele a világosságot teknővel, látja kend, most is abban munkálkodom; de adnák is 300 forintot annak az embernek, a ki világossá tudná tenni.