A kis kárász
– Menj haza, sose aggódj, annak is megválasztanak!
Öt-hat év múlva már megint mondja ám az asszony:
– Hallod, hé, mit gondoltam?
– Na, mit?
– Legyél király!
Az ember megint kiabált a parton:
– Kárászó, márászó! Kárászó, márászó!
Ugrik a kis kárász megint.
– Mit parancsolsz, kedves gazdám?
– Azt parancsolom, hogy én legyek a király!
– Na, ha azt parancsolod, az leszel! – felelte a kis kárász neki, és királyt csinált belőle.
De az asszony már megint csak duruzsolt:
– Hallod, hé! Minden országnak van királya, mondd a kis kárásznak, hogy a napot meg a holdat te vezessed!
Az ember megy a partra, kiabál:
– Kárászó, márászó! Kárászó, márászó!