A kis kárász
Megint megy a szegény ember, megint kiabál azon a helyen:
– Kárászó, márászó! Kárászó, márászó!
Ugrik a kis kárász megint.
– Mit parancsolsz, kedves gazdám?
– Azt, hogy én legyek a szolgabíró.
– Menj csak haza, mert megválasztanak!
Mondja otthon az asszonynak:
– Hallod, most már ennél a hivatalnál megmaradhatunk.
– Jól van – hagyta rá a felesége, de elment öt-hat év, és megint rákezdte:
– Hallod, nem látom jónak ezt a hivatalt. Főispán legyél, az az első ember a városban!
Hát az ember megint kiállt a partra, megint kiabált:
– Kárászó, márászó! Kárászó, márászó!
– Mit parancsolsz, kedves gazdám?
– Azt parancsolom, hogy főispán legyek!