A király nyulai
Látja ezt a király a palota tornácáról, megrázza a fejét és sehogysem tudja elgondolni, mi úton-módon gyüjtötte össze a legény azokat a nyulakat.
– No megállj! – gondolta magában – azért mégis fog hiányozni legalább egy a százból. Ha egyébért nem, próbára teszem. Mindjárt megparancsolja egy szolgálónak, hogy menjen ki a mezőre egy zsákkal s kérjen a pásztortól egy nyulat a király nevében.
Kimegy a leány, kéri a nyulat, de a legény azt mondja, hogy ő bizony nem ád, még a király nevében sem, mert neki a feje drága.
– De így, de úgy – mondja a leány – vendégség lesz a háznál s a király mind a kettőjüknek a fejét veteti, ha nem lesz nyúl az asztalon.