A király nyulai
Azt mondja a király:
– Jere csak be, szegény legény, van az én udvaromon száz darab nyúl, ezeket rád bízom. Hajtsd ki a mezőre s úgy vigyázz rájuk, hogyha csak egyetlenegy is el találna veszni, a nyulak s a te fejed…
Másnap reggel kihajtotta a legény a száz darab nyulat. De ezek bizony, ahogy kiértek a mezőre, a száz százfelé futott. Szörnyen megijedt a legény, még feléje sem mert nézni a király palotájának, megfutamodott s hazáig meg sem állott. Elbeszéli otthon, hol járt, merre járt, mi minden történt vele.
Itt előállott a második legény, hogy most már ő próbál szerencsét. Erősen fogadja, hogy ő megőrzi azt a száz nyulat, ha addig él is. De bizony ő is úgy járt, mint a legidősebb fiú. Az aranyos kútnál ő is leült falatozni. Az egérke tőle is kért egy kicsit a hamuban sült pogácsából, de bizony ő sem adott. Aztán addig ment, míg a király városába nem ért, beszegődött a királyhoz, de ahogy első reggel kicsapta a nyulakat a mezőre, uccu! a száz nyúl megint százfelé futott. Hazament a középső fiú is nagy szomorúan.